_a minap megosztottam egy képet_egy vitorlás volt rajta, megtetszett a perspektíva, imádtam a színét, ráadásul egy magyar lány gépéből esett ki_egy pillanatra elképzeltem, hogy én vagyok ott fent az árbóc tetején és én készítem el ez a képet, nem másért, mert az azt jelentené, hogy valami mediterrán helyen vagyok   _hogyatrópusokatneisemlítsem_ ettől pedig jókedvem lett, de ez érthető szerintem_:) vagy nem?_tényleg, gondolhatnék arra is, hogy mennyire rossz, hogy nem vagyok ott, de én máshogy vagyok összerakva_és amikor megosztottam ezt a fotót, kiderült ezzel a hülyeségemmel nem vagyok egyedül_Andi értette, mert ő meg annak örült, hogy nem ő van az árbóc tetején_Andi tehát ismeri a játékot:))

_hogy megmagyarázzam kicsit amit eddig leírtam: valamikor 10 éves koromban találkoztam a könyvvel, amiből elsajátítottam a semminek örülés művészetét_Eleanor. H. Porter_Az élet játéka_nem egy mai darab, mert 1913ban íródott, és a múltra mindig legyinteni szoktunk, mmondván, hogy manapság gyorsan változnak a dolgok, és amúgy is elmúlt már, de ezzel a könyvvel, vagyis a mondanivalójával pont az ellenkezője történik, a globalizációt megugorva válik egyre és egyre aktuálisabbá_nálam legalábbis_

_ha csak azt hiszed, hogy boldog vagy, az könnyen kiderül_mindenképp olvasd el_

_ha tudod, hogy boldogtalan vagy, az is könnyen kiderül_mindenképp olvasd el_

_előre szólok, a legnagyobb gondot az fogja okozni, hogy ez konkrétan egy lányoknak szóló, igen szirupos történetbe ágyazott koraifjúsági regény_a felnőttek bajban lesznek_ezesetben annak kell örülni, hogy visszarepít a gyerekkorba_

_a fiúk is bajban lesznek, de nekik is el kell olvasni_ők örüljenek annak, hogy kitalálják és fiúsítják a saját főszereplőjüket, átnevezik Pollyannát, mert így iszonyú vicces lesz olvasni_én a saját, külön bejáratú fiúimat is sokkolni fogom ezzel, majd Pollyanna helyett Steve-et olvasok oda (a Minecraft-ból persze, honnan máshonnan Steve-et), kicsit furán veszi ki magát, hogy néhány szituban, amikor Steve elmélyülten készíti a mindig morcos nagynéni loknijait az elefántcsontfésűvel, de ez mind csak sallang, a lényegen semmit nem változtat_

_hogy mi a lényeg? a játék amit Pollyanna játszik_hogy hogyan lehet minden_MINDEN!!!_Helyzetben megtalálni azt, aminek örülni lehet_tovább menve, mindezt tudatossá tenni_a játék annál izgalmasabb, minél nehezebb megtalálni benne az örömöt_hagy mondjam el, hogy nem könnyű játék...

_be joyful, be Pollyanna_

_hosszú ideig nem tudtam elviselni magam körül a savanyú, rosszindulatú, boldogtalan embereket_ezért:

_a boldog embert nem a könnycseppek különböztetik meg a boldogtalantól, hanem az, hogy előbbi nem mással foglalkozik, hanem saját magával_így:

_mivel boldog, erős_

_mivel erős, legyőzhetetlen_

_mivel legyőzhetetlen, elégedett_

_mivel elégedett, kerek_

_mivel kerek, ezért nem kutakszik a múltban, mások életében, általában rajta kívülálló dolgokban, egyszerűen csak megéli a jelenét és közben még a semminek is örül_ez pedig hatással van a környezetére is_a többi boldog ember felismeri és összekacsintanak vagy nevetnek_a boldogtalanok meg viszolyognak_elgondolkodnak_fújtatnak_tovább gyártják önnön boldogtalanságuk viszonyítási alapjait_

_mivel boldogtalan, gyenge_

_mivel gyenge, legyőzhető_

_mivel legyőzhető, elégedetlen_

_mivel elégedetlen, nem szeret magával foglalkozi, ijesztő lehet, amivel legbelül találkozik, keres inkább egy csontot_addig rágja, cincálja, míg kiköpve rosszabbul néz ki, mint ő legbelül_

_engem egy ideig nagyon zavart, hogy zavarom őket a harsányságommal, a vidámságommal, a nagypofájúságommal és az őszinteségemmel_úgy éreztem egy-egy ilyen találkozás után, hogy menten kiharapok egy nagyobb darabot egy citromból, héjastól, hogy ne csak savanyú, hanem keserű is legyen_akkor még nem voltam profi semminekörülő_mióta az vagyok, azóta megkedveltem a boldogtalanokat is_hogy miért?_mert másképpen nézek rájuk, majdhogynem repesek a boldogságtól_megtaláltam azt az apróságot, aminek ebben a szituban örülni lehet: de jó, hogy én nem vagyok ilyen_:D

_félreértés ne essék, ez nem jelenti, hogy nem lehet az ember szomorú, de a boldog ember boldogan szomorú, nem pedig boldogtalan_a boldog ember könnyei sírás és nevetés idején is ugyanazok, érzéseinek, nem pedig boldogtalanságának jelzőfényei_

_ha Ti boldogok vagytok_(nem csak úgy pillanatnyilag, hanem egész lényetekben)_akkor feleslegesen írtam le ezt a posztot_ezesetben annak örülök, hogy nincs célcsoport_:)

_ha viszont boldogtalanok vagytok_(nem csak úgy pillanatnyilag, azt szomorúságnak hívják, hanem egész lényetekben)_akkor már az első mondatot is utáltátok, de csakazértis végigolvassátok, hogy kiakadhassatok, a térdeteket csapkodva pellengérezzétek ki minden szavát_ezesetben annak örülök amit már fent is jeleztem, és annak hogy hátha eljut valami, mondom, hogy én a semminek is tudok örülni_:D