_sajnos nem bírom ki_próbáltam, de nem megy, muszáj lereagálnom_ennek egyetlen oka van, és ez nem az igazságérzetem_hanem mert egy olyan oldalon jelent meg, aminek jelen pillanatban 52ezer kedvelője van, és ha egyetlen elveszett lélek is van közöttük akkor annak a sorsa meg van pecsételve_szóval elszámoltam ezerig (kalkulátor vagyok, vagy mi, úgyhogy biztos volt ezer)_nem mintha meg akarnám védeni azokat a hirtelenszőkére blansírozott, szabad szemmel is megszámolható cortex cerebrivel rendelkező nőket, akikről valójában a cikk szól, akik léteznek, igen valóban léteznek, például a Soundon elég sok ilyennel lehet találkozni_hanem mert olyan nagyívű társadalmi problémaként ábrázolódik a női nem manipulatív, kasztrálásra született személyisége, mintha az identitásának alapjaként lenne kategorizálható, mintha a kocka el lenne vetve, és a párkapcsolati atombomba ledobásra készen arra várna, hogy a világ alapját jelentő monogámiát rosszindulatúan megsemmisítse_olyan ez, mintha Micimackó a mesében azon gondolkodna, hogy a Nyuszika (házának) lyukába való beragadásának oka nem a hátsó fertály mérete, hanem a mézesbödön_hogy kellőképpen leegyszerűsített képi világgal éljek_pedig összesen három oka van_van legalább egy globális oka: ez az, hogy a medvék általában szeretik a mézet_van két objektív oka: a szűk lyuk és a csupor_és van egy nagyon is szubjektív: az pedig a koffer mérete_
_ahhoz, hogy a kérdést minimálisan releváns módon meg lehessen válaszolni, és hogy ne tekintsünk elegendőnek egy tényszerű közlést, mint amilyen a fenti nettó baromság cikk, legalább két tudományágat segítségül kell hívni_a globális folyamatok megértésében a szociológia segíthet, a mikrofolyamatokéban pedig a pszichológia_egyiknek az eléréséhez sem kell lexikális tudás, bőségesen elegendő a gugli_csakhát keresni is jól kell tudni és ez legalább annyira igaz a párválasztásra, mint a forrásokra_:))
_tehát előbb tekintsük át a globális okokat, hasonlítsuk össze, laikusként természetesen a modernitás (felvilágosodás utáni) emberét a posztmodernitáséval (mai)_annyit mindenképpen látni lehet, hogy e tekintetben a társadalmi változások radikálisak_olyan mértékű újrarendeződés ez, amihez vélhetően nem lesz ideje alkalmazkodni a párkapcsolatoknak, mert a változás mostanra folyamatos és gyors_mindjárt meg is van a válasz arra, hogy miért van bennünk ennyi kérdés_:D_elsőként nem lehet kivenni a történetből a nyugati létformák és értékek terjedését_ami felettébb brutálisan diverzifikálja az addig meglévő gondolkodásmódot, társadalmi rétegeket és létformákat_az egyén individualizálódik az életutak pedig sokrétűvé válnak, a tradicionális családi minták felbomlanak és ez egyáltalán nem használ az egyén homogenitásának_ami ugye alapvető feltétele egy hosszú párkapcsolatnak_nem kell mindenben egyet érteni, bőven elég az alap értékekben_de ezek honnan jönnek?_onnan, amiben szocializálódtunk_és márpedig ma annyiféleképpen szocializálódunk, annyiféle értéket képviselő családból jövünk, hogy ez a második buktató, rögtön azután, hogy a két nem mióta létrejött vagy megteremtetett, másként gondolkodik_
_ezen a ponton nem hagyhatjuk ki a történetből azt sem, hogy régen nem létezett hosszú párkapcsolat_:
_nagyon régen a kardfogú tigris és a gyerekszülés miatt_
_a távoli múltban a párbajban történő farokméregetés, a betegségek, a háborúskodás és a gyerekszülés miatt_
_a közeli múltban nagy nagyon nagy háborúk és a betegségek miatt_
_aztán a világméretű háborúk elmaradoztak, az orvostudomány rohamosan fejlődni kezdett és most itt állunk egymással szemben, ráncba szedve, legatyásodva, megöregedve és elreménytelenedve, hogy miről dumáljunk így 50 év együttélés után_erre sajnos az évezredek alatt nem alakítottunk ki adaptív válaszokat_
_és ami talán a legfontosabb az történet szempontjából az az a folyamat amin a nők gondolkodása ment át a 20. század elejétől idáig köszönhetően öntudatra ébredésünknek és azon béklyó levetkőzésének, hogy életritmusunkat a fogamzásgátlás feltalálása óta nem a gyerekszülés határozza meg_nem szülünk csak azért folyton, mert egyébként a testünk erre lett kitalálva_a felszabaduló időt egész jól használtunk ki az elmúlt néhány száz évben_a mozgásterünk kiszélesedett_már nem sepregetünk-kapálgatunk kizárólag a ház körül_a tevékenységeink köre kiterjedt az addig csak férfiak által birtokolt tevékenységek körére_emellett - jó esetben - őrizzük az otthonunk és az ágyunk melegét, de már nem mindenáron és ez valóban beleköthető, a férfiak szempontjából legalábbis, de mi már ezzel sem foglalkozunk mindenáron_
_a történet tehát rendkívül szövevényesen kezdődik és lehetőleg csak kuszálódik, és ezzel folyamatosan rossz társadalmi látásviszonyokat teremt_ahogy a mellékelt ábra is mutatja_egyenlőre annyi bizonyos, hogy ősigazság nincsen_csak is tények, de azok töménytelen mennyiségben_
_hogy kicsit emberközelibbé tegyem a dolgot leszállok a globális kérdésekről, pedig nagykéssel tudnám boncolgatni_és akkor garantált lenne, hogy az az egyetlen elveszett lélek nem fogja elolvasni akinek valóban szánom (és nem bánom) ezeket_éppen emiatt egyenlőre ennyi_a következő posztot az élménytársadalomban való részvételünknek szentelem és a posztadoleszcencia kérdéskörének, ami azért nagyon fontos, mert ha valami, hát az kasztrálja ám a pasikat nagyon durván_tehát mire oda jutnak, hogy kasztrálhatnánk őket, már egynémely esetben nincs is tökük, amivel ezt megtehetnénk_ezért aztán kénytelen leszek kitérni az ezzel szervesen összefüggő gyereknevelésre, aminek ma óriási divatja van és ami alapvetően fogja az egész férfi-nő kérdéskör méregfogát kihúzni, rossz irányba_mindezt úgy, hogy én magam három "férfi" felneveléséért vagyok felelős, és semmiképpen sem szeretném kasztráltan útjukra bocsájtani őket_addig is, amíg a nagy titkot felfedem, kedves fiúk, férfiak, emberek, használjatok valami felcsatolhatót és kitartás_:D