_nehéz eldönteni, hogy augusztus huszadikán én ütöttem KO-ra Pollyannát (a nevesített jobbik felemet) vagy ő engem, annyi bizonyos, hogy ezen a napon soha nem tudunk kiegyezni__idén sem sikerült_ezért úgy döntöttem, hogy évek óta hordozott titkot fogok világgá kürtölni..._ha tudnék énekelni (jobban, mint ahogy tudok a kiskacsafürdiken pallérozott szálaimmal), akkor erre az alkalomra készítenék egy maxit, az alábbi borítóval:_

_nincs az a pozitív gondolatmorzsa ami ezen a napon eljutna hozzám_MERT:

_utálom, hogy az emberek úgy csinálnak, mintha közük lenne az államalapításhoz, mintha személyesen tették volna le az alapkövet Szent István királlyal huncutul összekacsintva, és azért jönnének le a rakpartra, hogy a kollektív tudatukat boldogan egymásba kulcsolva ezt megünnepeljék, miközben csak kijönnek a fényre, hogy este ne a Katica Presszóban kelljen a sört elfogyasztani_Pollyanna azt mondja, hogy nem lehetek ennyire cinikus_és hogyha nem jövök le a rakpartra, akkor nem tudom meg micsoda buli van az A38-on_húdegyenge érv, tényleg ezzel operál???_dehát nem mentem be, mert kiskorúakkal voltam és ezért arra kényszerültem, hogy a lábammal üssem a taktust a betonon, ami egyenesen szánalmas figyelembevéve táncközpontú bulimúltamat_Pollyanna szerint ez már az én bajom_az elszalasztott lehetőségekkel ez a probléma, hogy nehézkes őket utolérni_ráadásul nem is nagyon van más ötlete, mert a fényekkel jöhetett volna még, de annyira szánalmas volt a tüzijáték-színvonal, hogy nehéz érvelnie mellette_maximálisan egyetértünk, pedig nem lenne szabad, mi ketten szembenálló felek vagyunk_a jobbik felemmel nem állhatok egy oldalon_akkor nem lehetnék soha többé kíméletlenül cinikus_

_na jó ezeket a fényeket nem utálom, tényleg, viszont cserébe utálom, hogy ezen a napon először érezni lehet a hülye őszillatot_és hogy reggel amikor felkeltem, akkor nem verte ki a szemem a napfelkelte fénye, utálom, hogy vége a hajnali kanapés napszemüvegben kávézásnak_nekem ötkor fürödjön minden narancssárgában, ne komoruljon, ne sötétedjen, mert attól sikítok_Pollyanna azt mondja, hogy cserébe nemsoká felvehetem az őszi cuccaimat, hogy legyek már észnél, hát nem emlékszem, hogy mennyire szeretem a csizma-blézer kombót, és azt, hogy egy őszi reggelen olyan illat van, amit soha máskor nem lehet érezni, a köd, a bomló lehulló levelek, a nappalra felmelegedő föld illata együtt_de én nem is értem, hogy miből gondolja, hogy ez engem érdekel és ha már valamit várok ősszel, akkor az a sálkollekcióval való előhozakodást_szerinte viszont a csípős hajnali reggel, kötött sapiban lehelletpárát fújdogálni a végén mélyen beszívva a friss levegőt, az felejthetetlen_de nekem az csak köd, fullasztó, fehér, alattomos köd_amin egy idő után átsüt a nap és feloszlatja, ami azért fontos, mert láthatóvá válik az összes szín_már megint ezzel a színnel jön elő, tudom, a levelekre gondol, najó beismerem tényleg nincs másik évszak, amikor ilyeneket lehetne látni, de az egész olyan szomorú, olyan elmúlás-szagú, hogy nem tudok a színekkel foglalkozni_

_az egész tüzijátékban az emberek szolgáltatták a legjobb pillanatokat_navééééégre_meg a szendvics, amit csináltam, hogy hazaérve ne kelljen egy vacsorát is az asztalra rittyenteni, brutáljó szendvics volt, vastagon teavajjal megkent friss, ropogós zsömlében isssteni pulykamellsonka, mézesmustárral meg kápiapaprikával_az egész tüzijátékban amúgy a szendvics volt a legjobb_namivaaaaan???mégiscsak utáljuk mindketten augusztushuszadikát????_Pollyanna hallgat..._utáljuk?????_válaszolj_és az ünnepek? a kar..._a karácsonnyal be se próbálkozz.._bármivel, a színekkel, az emberekkel, a sálakkal, csak a karácsonnyal ne!!!!_augusztus van könyörgöm, indiánnyár, novemberig hallani nem akarok a karácsonyról_pha.....