_biztos emlékeztek még erre a játékra_nagyon régen játszottam, de itt az ideje leporolni_rendkívüli aktualitással bír ugyanis, főképp a mostani viharos időkben_egyrészt játék volta, másrészt, ebbe a kontextusba helyezve óhatatlanul kibontakozó oktató jellege miatt_a mai napon eljutottam a elfogadóképességem határára, már ami a mások elfogadását illeti, pedig én baromi elfogadó vagyok mindenféle mássággal_ezt bőven elég ha azok tudják akik igazán ismernek_nem tudok elsiklani ugyanis azok felett a kommentek felett, amik mások segítségnyújtási technikái felett mondanak ítéletet_hogy konkretizáljam:amelyekben a hivatkozási alap a bevándorlók civil megsegítését ellenvéleményezők körében az, hogy van elegendő honpolgár aki segítségre vár_ezt ha ma nem olvastam el 500x akkor egyszer sem_nem mintha nem érdekelne a pocsaji cigánygettó vagy az alultáplált borsodi óvodások, mozgássérültek, autisták, marginalizálódott nyugdíjasok, bolhás kutyák, kihalófélben lévő bogarak, etc. DE:

_rendkívüli sokféleségünk ragadtat minket választásokra_milyen ruhát veszünk fel_milyen ételeket szeretünk_utáljuk-e vagy éppen nagyon szeretjük a jácint illatát_(ugye Etel :D)_hiszünk-e istenben, vagy nyomatjuk az evolúciós magyarázatot_ehhez jogunk van, szellemiségünk, hitünk, lelkünk, testünk szabad választásai ezek_nincs ez másképpen a segítségnyújtással sem_segítünk, annak, akiről mi úgy gondoljuk, hogy elesett, hogy szüksége van ránk, hiszünk benne, hogy jobbá tudjuk tenni az életét, vagy ha nem is az egész életét, de azt az egyetlen, aktuális pillanatot, és ha ez éppen a szomszéd alkesz elárvult hippi neje, akkor ő_a fő kérdés nem ez, hanem, hogy SEGÍTÜNK-E EGYÁLTALÁN bárkinek_bármiben_ma, a súlyos, cseppfertőzéssel terjedő elidegenedés kellős közepén ez a legfontosabb kérdés_kész csoda, ha szorul belénk annyi emberség, hogy egyáltalán a kezünket kinyújtjuk a záróvonalon,  ortopédcipőben, bot nélkül fluktuáló idős néni felé_vagy gombnyomással behúzatjuk a visszapillantó tükröt, nehogy letörjön a lapockáján megpattanva_

_tegyük már meg, hogy ezt nem kérjük számon senkin_nemcsak azért, mert feltételezhetően ezt ma nagyon kevesen teszik meg_óriás respect a kivételeknek_hanem mert ehhez viszont nincs jogunk_

_valamelyik este futás közben megláttam egy élettel összeegyeztethetetlen helyen kóborló sünit_leállítottam a gyér forgalmat nagy erőkkel, hogy átpöndörödhessen a túloldalra_édes volt, néztem, ahogy szedi a lábait és közben ezerrel szuszog hangosan, mint egy öreg bácsi emelkedőn felfelé_nem vettem volna a lelkemre, ha matricára gyúrja őt egy arra haladó autó_az legelöl álló (női sofőrrel, minden célozgatás nélkül) türelmesen kivárta, arca sem rebbent, szerintem már a másnapi színes mosáson agyalt_a másodikból viszont kiszállt egy 30 körüli pasi, ideges volt, türelmetlenül felszólított, hogy lehetőség szerint húzzak már le az úttestről valamelyik irányba_rámutattam a szőrös-szúrós-röfögő kis barátomra, de ettől még jobban kiverte a víz, ki nem szarja le, mondta, a soron következő süngenerációt_bájosan kértem még egy kis türelmet, míg átér szegény pára és közben arra gondoltam, hogyha én nem vagyok rá a biztos halál vár, egy Pirelli általi_nem kezdtem el kampányolni a sünök mellett, felesleges is lett volna, édesmindegy jelen esetben, hogy mennyi kártevő hatástalanításáért felelnek, legfőbb erényük úgyis az, hogy élnek, hogy lélegeznek, léteznek, pont úgy, mint bárki más_

_ha mindenki csak ennyit tenne_az egész világ egy rajongva összeszopogattt, nyálas mézescsupor képét kezdené magára ölteni, ahol szírek és határőrök mosolyognának egymásra, mert előbbiek hazafelé indulnának békés országukba kart karba öltve válvillantós rucikba öltözött, kiegyensúlyozott feleségeikkel, sőtmitöbb együtt bontanák a kerítést, míg a vállvillantók virítják a baklavát_a maffiafőnökök munkanélkülivé válnának, de lenne aki munkát adna nekik_dílerek készítenének haldoklóknak mákteát, csavarnának óriási jointokat fájdalomcsillapítás gyanánt hospice házakban, miközben prevenciós szórólapokat osztogatnának a tűcsere programot visszapótlandó_soha többé nem lenne igazságtalanság, nem lenne nélkülözés, oly boldogan forogna a földgolyó, hogy hallanád ahogy fütyörészik_

_ítélkezés helyett mindenki a saját kényelmes életén túllátva tegyen egyetlen egy dolgot valamiért vagy valakiért_mindenkinek jár a segítségnyújtás, a havasi gyopártól az afgán menekültig_ezek a dolgok csak az áldozatvállalás mértékében különböznek, ami pedig megállapíthatatlan, mert lehet, hogy a havasi gyopár fog nagyobb áldozatokat követelni_és nemcsak megállapíthatatlan, hanem jelen pillanatban hálátlan is, mert lehet, hogy a havasi gyopár mindezek ellenére is megadja magát_elengedhetetlen az önzetlenség_enélkül nincs segítségnyújtás_ezért pedig senki el nem számoltatható_