...alapon a szörnyikéknek szörnyikét. Pedig vasárnap reggel még azt sem tudtam, hogy merre forduljak arccal, kicsit erősre sikerült a szombat esti gyerekzsúr (amin történetesen tényleg voltak gyerekek is...) :D na mindegy. Szóval délutánra ígértem egy tortát. Semmit nem tudtam azon kívül, hogy a klasszik, jól bevált (lentebb majd pontosan részletezett) piskótatortát választom alapul. Nadehát azzal Áronka unokaöcsi kevésbé lett volna elégedett, mert ő egészen pontosan leadta az igényt:)) Kisvakond, vagy kukabúvár. Slussz. Igazából még olyan gondolatom is volt, hogy a piskótatorta majd kap egy szép marcipánruhát és a tetejére állítok pironkodva valami kereskedelmi forgalomban könnyen hozzáférhető figurát, megfelelő marketinggel talán az is átcsúszik a rostán, de olyan felismerhetetlen dolgokat találtam, hogy akadt közöttük, amelyiket félnék bármihez is hasonlítani, mégiscsak egy gyermek tortájáról van szó :)))
Szamos vagy nem, nem mennek ezek a marcipánfigurák, be kellene látni. Üzleti ötletként mondom, ha valaki érez magában elhívást, akkor menő marcipánfigurákra lenne kereslet szerintem akár ipari mennyiségben is. Sok az olyan kószáló bolond mint én is, aki elhiszi, hogy képes megsütni egy tortának látszó dolgot, de a díszítésnek ezen, határozottan pöcsölődős részét boldogan átadná. Vagy átvenné. Vagy valami.
Totál nem volt ötletem, tényleg reménytelennek éreztem, hogy ebből torta lesz pár órán belül, amikor megláttam ezt a szilikonos cake-pop szettet. (Interspar, ha valaki esetleg holnap nyitásra ott akarna lenni, de azért annyit hozzátennék, hogy azt nem realizáltam, hogy a benne található pálcikák száma mindösszesen 16 db, és ha az elfogy, akkor lőttek a pop résznek, mert ez nem az toroknézegető spatula-típus, de ezen már dolgozom.)
Kukabúvár, szörnyike, forma, forma alapon ráraboltam tehát erre itt fent, és mondjuk ezt a kis tortát nézegetve egyenlőre nem is bántam meg, majd amikor már fekete lesz a pálcikája mert 20 körben pirítok rá és mosom el, akkor kicsit jobban fog izgatni, de mondom, mindenki nyugodjon le ezen már dolgozom.
Az egész torta a véletlen és a maradékok műve, úgy egyébként. Tervek nélkül készült és végül, tökvéletlenül az lett a sorsa, hogy tökéletes kiegészítője legyen egy monster party-s terítéknek, ezt eltervezni sem lehet jobban :D :D
A piskóta alap (mindigmindigmindig ezt sütöm, nálam egyetlen kihágás van, ha kap egy kis kakaót és akkor barna lesz)
27 cm-es tortaformában gondolkodva és duplázni szoktam ezt az eredeti mennyiséget:
- 125 g puha teavaj
- 175 g barnacukor (vagy fele barna, fele nádcukor, akkor kicsit szottyosabb lesz)
- 3 tojás
- 175 g sima liszt átszitálva
- 1 tk. sütőpor
- 1 ek. tej
Ezeket a dolgokat minden faxni nélkül a szokásos módon keverem ki, rögtön miután alágyújtottam a 180 foknak. A vajat habosra, fokozatosan bele a cukor, szuperhabosra keverem, a tojások mehetnek egyenként és amikor már szép selymes, akkor beleszitálom a száraz anyagokat, végül pedig hozzáadom a tejet.
Kapcsos forma kivajaz, cucc beledönt, elsimít, sütő 180fok, min. 40 perc, tessék szépen nézegetni, minden sütő más. Ha ruganyos a közepe akkor kész.
Amikor kihűlt, kettévágtam, és a lapokat megkentem almalekvárral, majd megtöltöttem a szokásos citromos mascarpone krémmel, amihez nincs receptem, mert közben főkóstolom. Most 250g-os doboznyi krémsajthoz kevertem annyi citromlevet, reszelt citromhéjat és porcukrot, amitől nem lesz émelyítően édes.
A szörnyikéket most a saját megadott receptje szerint készítettem el, mert kíváncsi voltam, hogy milyen állaguk lesz, inkább kekszes, vagy inkább puha. Igazából ezen a ponton furává válik a történet, mert egy olyan dologhoz adnék receptet ami csak nekem van :D :D mert akinek formája van, annak receptje is, de azért írom le, mert hátha van más formátok, azzal is simán működőképes.
Tehát szörnyhozzávalók 8 kis, kb. féltenyérnyi figurához:
- 80g cukor
- 1 zacskó vaníliáscukor vagy a gasztrosznoboknak 1 tk. vaníliakivonat (decsak abból a fajtából, ami akkor terem, amikor a tengericsikó ellik)
- 1 tojás
- 90 g lágy teavaj
- 70 g átszitált finomliszt
- 1 csipet sütőpor
- 55 g kukoricaliszt
Szokásos módon, vajat habosra, bele cukor, bele tojás, végül minden más. A pálcikát úgy kell rábiggyeszteni, hogy egy kevés maradék tésztába mártod és szépen belenyomod picit. 180 fok, 20 perc.
Minden egyéb az én tssudálatossss kreatív fantáziám végeredménye, nem megfeledkezve arról, hogy véletlenek márpedig vannak, pont sárga marcipán maradt itthon, ami rendkívül jól mutatott a kukoricaliszt miatt sárgára sült szörnyekkel, és mivel pénteken még egy halloween buliba is csináltam sütiket, egy vagon csoki maradt zacsiba töltve ami arra várt, hogy erre rászotyogtassam, szóval valahogy minden összejött, tényleg kis csinos lett, majdhogynem a legszebb darab, amit valaha :) És ez, ahhoz képest, hogy tortakészítés-iszonyom van, nem annyira rossz :)
