csináljátok ezt :) ez nem tartozik ugyan szervesen a könnyen-gyorsan kihívás égisze alá, de muszáj volt feltennem (remélem így jó a muszáj, mindenhogy hülyén néz ki) mert ez valami olyan ami megér, ha nem is egy misét de egy posztot mindenképpen :) A megmaradt dolgoknak egy olyan felhasználási módja ez, amit azok, akik élnek-halnak az omlós tésztákért, sosem fognak tudni elégszer elkészíteni :) Ráadásul annyiban azért igaz a könnyen-gyorsan, hogy így karácsony közeledtével minden hozzávaló rendelkezésre áll. Ha mindenkinek van egy nyugodt fél órája - nektek és a tésztának is, akkor pedig minden klappolni fog. A recept megintcsak rám jellemző módon olyan, amiben az arányok és a hozzávalók majdhogynem szabadon változtathatóak. Nekem volt itthon egy zacsi diákcsemegém, 1 zacskó asztal szilvám, 1 zacskó datolyám mag nélküli, persze, és 1 zacskó sárgabarackom és egy marék dióm. Az arány úgy alakuljon, hogy kábé. 50 dkg legyen a vegyes aszalt gyümölcs és a magok összesen, és ebből 2/3-ad-1/3-ad arányban képviseltessék magukat a gyümölcsök. 

Először apróra vágtam őket, azzal a bizonyos Jamie Oliver-féle íves késsel, mert azzal a leggyorsabb, de emiatt ne mondjatok le róla, ha nem áll rendelkezésre. Amikor ez készen van, akkor nagyon kevés vajra dobjatok rá 3 ek. mézet és mehetnek rá az aprított alkatrészek. 2 egész narancs levét nyomtjátok rá, cca. 1 dl legyen összesen. Forrjon fel. Én még megbolondítottam 1 dl Grand Marier likőrrel is, hogy az aszalt gyümölcsök szépen megszívják magukat. Azután hagytam kihűlni.

A csavar a történetben azon a ponton következik be, amikor a tésztát készítitek. A sima omlós tészta arányai:

• 20 dkg liszt
• 5 dkg porcukor
• 12 dkg hideg, felkockázott vaj
• 2 tojás sárgája
• 1 csipet só
• 2 egész narancs lereszelt héja

A lisztet és a porcukrot összeszitáltam, elmorzsoltam a vajjal, hozzáadtam a két sárgáját és a csipet sót és végül hozzáreszeltem a két narancs héját, gyorsan összegyúrtam és folpackba csomagolva betettem a hűtőbe, eredetileg fél órára, de este bealudtam egy filmen így végül reggel lett belőle :) Addigra tutira lehűlt a töltelék. A narancshéjától pedig ütős, durván zamatos, karácsonyi íze lesz :)

A sütőt 190 fokra előmelegítettem. A tésztát kinyújtottam egy kb. 20*30cm-es téglaplap formára, nagyjából 2*3mm vastag, jól belisztezett tésztáról beszélünk, aminek a közepére halomoztam a kihűlt tölteléket, és először a két rövidebb végét hajtottam be, aztán pedig az oldalait. A két sárgájából megmaradt fehérjével rögzítettem egymásra a két réteget, aztán a maradékból a rend kevéért kicsi csillagokat szaggattam, megszórtam barnacukorral és sütőben 30-35 perc alatt készre sütöttem. Tökéletes bejglihelyettesítő, de nem akarok senkit eltántorítani. Grand Marnier helyett szemrebbenés nélkül használtam volna Tokaji Aszút ha az lett volna itthon, csak még a végére ennyit tennék hozzá :)

...nem halok bele a karácsonyba. Ez így advent közeledtével egy egészen akut fogadalomtétel részemről. Idén a könnyen-gyorsan elvét alkalmazva minden tekintetben, csak és kizárólag olyan dolgokat vagyok hajlandó csinálni, legyen az sütés, főzés, díszítés, csomagolás vagy bármi amit az ünnep kikövetel magának, ami nem teszi az egészet izzadtságszagúvá. Utálom, hogy a piacgazdaság  ezt az ünnepet kiélezett versenyhelyzetté teszi, amiben a legnagyobb, legdrágább, legmenőbb ajándék, a legrendesebb lakás, a legharmonikusabban feldíszített fa, a legtökéletesebb menü feszül egymásnak. Rendesen szarul érzi magát az ember, ha nincs ajtódísze. Én kérem szépen Dr. Oetkert és Mr. Muscle-t személyesen, egyikük álljon be a konyhába, és tegye meg, amit megkövetel a haza, ne csak vaníliáscukrok hátáról üzengessen. A másik pedig változzék mosolyogva csőkutyává, ahogy én is teszem. Aztán beugorhatna Martha Stewart is a komplett sleppjével, hogy megálmodják a díszítést és a menüt. Miket beszélek, nekem ne csak álmodozzanak, rittyentsék is ide. Ha nem megy, hívák fel Nigellát. Rögtön azután, hogy valamelyik sztendáp-übermench készít egy önálló estet a tonkababról, a feketetengerisó-pehelyről  vagymiaszöszről és más hasonlóságokról.

Mindezek hiányában arra ragadtatom magam az elkövetkezendő 4 hétben, hogy a szégyenletesen átlagos alapanyagokból vagy nevetségesen rövid idő alatt készítsem el az összes tepsi sütit, az összes gasztroajándékot és a komplett menüsort is. Pont olyanokból, és pont úgy, mint ezt a mézeskenyeret.  Fontos kihangsúlyoznom, hogy a kevés energiabefektetés nem a lustaságom miatt létkérdés, hanem mert minden karácsonykor úgy ülök le az ünnepi asztalhoz, hogy az akármim partján is a víz folyik. Idén erre nem vagyok hajlandó. Nem akarok karácsonyrobot lenni. Időt szeretnék, semmi többet. De csak és kizárólag azért, hogy mindenre és mindenkire maradjon.  

Ez a mézeskenyér egyszerűen tökéletes minden szempontból. Nem kell mérleg a méréshez. Egyetlen bögrére van szükség és egy kivajazott, kilisztezett 20x30 cm-es jénaira. A receptet a jóég sem tudja honnan szereztem, sokmillió cetlijeim egyike, amiken nem szoktam jelölni, hogy hol olvastam az eredetit, de ezt a parát kiküszöbölöm most azzal, hogy idebiggyesztem: bármilyen hasonlóság bárki titkos összetevőivel csak a véletlen műve lehet. Valószínűleg többszázan fogtok rádöbbenni, hogy ilyen receptetek nektek is van. Nah, pont ez a lényeg. 

Már most tudom, hogy a következő adagot duplázni fogom, mert ez volt-nincs süti. De a megadott tepsi vagy jénai mérethez ez a mennyiség szükséges:

Sütőt 170 fokra előmelegíted. Garantáltan nem melegszik fel, mire kikevered a tésztát.

• 1 bögre méz 
• 1 bögre cukor (ha van kéznél barnacukor akkor az)
• 8 dkg teavaj
• 1 tojás
• 1 pohár tej
• 1 ek. mézeskalács fűszer
• 1 citrom héja és leve
• 1 narancs héja
• 1/2 ek. sütőpor
• annyi rétesliszt, amennyit felvesz, míg nokedlitészta-állagú nem lesz

Legyünk őszinték, ezek a összetevők akkor is kéznél vannak, ha nincs karácsony. Jó a narancs talán nem, de ha nincs narancsszezon nem is sütök ilyet.

Mértem. Egy gyerekkel megtűzdelve a tészta kikeverése pontosan 6 perc volt. Először a vajat a cukorral. Aztán bele a tojás. Aztán a méz. Aztán a citrom héja és leve. Végül a tej. Közben folyamatosan kever. Aztán a fűszerek és a narancs reszelt héja. Ebben az állapotában elég folyós, de ennek így kell lennie. A robotgépet 1-es fokozatra állítom, és szép lassan hozzákeverem a sütőport és érzésre a lisztet. Nincs tovább a csoda. Mehet sülni. 40 percig kell várakozni. Puha lesz, piskótaszerű. Illatos, citromos, zamatos. Fűszeres. Még azon is gondolkodtam, hogy amikor duplázom, akkor a tojáshabot külön felverem és úgy keverem a tésztába. Akkor végképp tuti olyan könnyű lesz, hogy egy darabka zsineggel le kell majd kötözni. Én boldogan lecserélem erre a klasszik, fogroppantós mézeskalácsot. Annak a szabályait soha nem tudom betartani. Nincs ideje ugyanis szépen megpuhulni. Én sáskákkal élek egy fedél alatt. 

Aki hasonló elhatározásra jutott a karácsonyi tevékenységeivel kapcsolatban, mint én, az nagyon figyeljen, mert elősütöm az összes résztvevőt, a menüsort is beleértve. Annyira gyors lesz, hogy hajlandó leszek kétszer is megcsinálni :))

...alapon a szörnyikéknek szörnyikét. Pedig vasárnap reggel még azt sem tudtam, hogy merre forduljak arccal, kicsit erősre sikerült a szombat esti gyerekzsúr (amin történetesen tényleg voltak gyerekek is...) :D na mindegy. Szóval délutánra ígértem egy tortát. Semmit nem tudtam azon kívül, hogy a klasszik, jól bevált (lentebb majd pontosan részletezett) piskótatortát választom alapul. Nadehát azzal Áronka unokaöcsi kevésbé lett volna elégedett, mert ő egészen pontosan leadta az igényt:)) Kisvakond, vagy kukabúvár. Slussz. Igazából még olyan gondolatom is volt, hogy a piskótatorta majd kap egy szép marcipánruhát és a tetejére állítok pironkodva valami kereskedelmi forgalomban könnyen hozzáférhető figurát, megfelelő marketinggel talán az is átcsúszik a rostán, de olyan felismerhetetlen dolgokat találtam, hogy akadt közöttük, amelyiket félnék bármihez is hasonlítani, mégiscsak egy gyermek tortájáról van szó :)))

Szamos vagy nem, nem mennek ezek a marcipánfigurák, be kellene látni. Üzleti ötletként mondom, ha valaki érez magában elhívást, akkor menő marcipánfigurákra lenne kereslet szerintem akár ipari mennyiségben is. Sok az olyan kószáló bolond mint én is, aki elhiszi, hogy képes megsütni egy tortának látszó dolgot, de a díszítésnek ezen, határozottan pöcsölődős részét boldogan átadná. Vagy átvenné. Vagy valami.

Totál nem volt ötletem, tényleg reménytelennek éreztem, hogy ebből torta lesz pár órán belül, amikor megláttam ezt a szilikonos cake-pop szettet. (Interspar, ha valaki esetleg holnap nyitásra ott akarna lenni, de azért annyit hozzátennék, hogy azt nem realizáltam, hogy a benne található pálcikák száma mindösszesen 16 db, és ha az elfogy, akkor lőttek a pop résznek, mert ez nem az toroknézegető spatula-típus, de ezen már dolgozom.) 

Kukabúvár, szörnyike, forma, forma alapon ráraboltam tehát erre itt fent, és mondjuk ezt a kis tortát nézegetve egyenlőre nem is bántam meg, majd amikor már fekete lesz a pálcikája mert 20 körben pirítok rá és mosom el, akkor kicsit jobban fog izgatni, de mondom, mindenki nyugodjon le ezen már dolgozom.

Az egész torta a véletlen és a maradékok műve, úgy egyébként. Tervek nélkül készült és végül, tökvéletlenül az lett a sorsa, hogy tökéletes kiegészítője legyen egy monster party-s terítéknek, ezt eltervezni sem lehet jobban :D :D

A piskóta alap (mindigmindigmindig ezt sütöm, nálam egyetlen kihágás van, ha kap egy kis kakaót és akkor barna lesz)

27 cm-es tortaformában gondolkodva és duplázni szoktam ezt az eredeti mennyiséget:

• 125 g puha teavaj
• 175 g barnacukor (vagy fele barna, fele nádcukor, akkor kicsit szottyosabb lesz)
• 3 tojás
• 175 g sima liszt átszitálva
• 1 tk. sütőpor
• 1 ek. tej

Ezeket a dolgokat minden faxni nélkül a szokásos módon keverem ki, rögtön miután alágyújtottam a 180 foknak. A vajat habosra, fokozatosan bele a cukor, szuperhabosra keverem, a tojások mehetnek egyenként és amikor már szép selymes, akkor beleszitálom a száraz anyagokat, végül pedig hozzáadom a tejet.

Kapcsos forma kivajaz, cucc beledönt, elsimít, sütő 180fok, min. 40 perc, tessék szépen nézegetni, minden sütő más. Ha ruganyos a közepe akkor kész. 

Amikor kihűlt, kettévágtam, és a lapokat megkentem almalekvárral, majd megtöltöttem a szokásos citromos mascarpone krémmel, amihez nincs receptem, mert közben főkóstolom. Most 250g-os doboznyi krémsajthoz kevertem annyi citromlevet, reszelt citromhéjat és porcukrot, amitől nem lesz émelyítően édes. 

A szörnyikéket most a saját megadott receptje szerint készítettem el, mert kíváncsi voltam, hogy milyen állaguk lesz, inkább kekszes, vagy inkább puha. Igazából ezen a ponton furává válik a történet, mert egy olyan dologhoz adnék receptet ami csak nekem van :D :D mert akinek formája van, annak receptje is, de azért írom le, mert hátha van más formátok, azzal is simán működőképes.

Tehát szörnyhozzávalók 8 kis, kb. féltenyérnyi figurához:

• 80g cukor
• 1 zacskó vaníliáscukor vagy a gasztrosznoboknak 1 tk. vaníliakivonat (decsak abból a fajtából, ami akkor terem, amikor a tengericsikó ellik)
• 1 tojás
• 90 g lágy teavaj
• 70 g átszitált finomliszt
• 1 csipet sütőpor
• 55 g kukoricaliszt

Szokásos módon, vajat habosra, bele cukor, bele tojás, végül minden más. A pálcikát úgy kell rábiggyeszteni, hogy egy kevés maradék tésztába mártod és szépen belenyomod picit. 180 fok, 20 perc. 

Minden egyéb az én tssudálatossss kreatív fantáziám végeredménye, nem megfeledkezve arról, hogy véletlenek márpedig vannak, pont sárga marcipán maradt itthon, ami rendkívül jól mutatott a kukoricaliszt miatt sárgára sült szörnyekkel, és mivel pénteken még egy halloween buliba is csináltam sütiket, egy vagon csoki maradt zacsiba töltve ami arra várt, hogy erre rászotyogtassam, szóval valahogy minden összejött, tényleg kis csinos lett, majdhogynem a legszebb darab, amit valaha :) És ez, ahhoz képest, hogy tortakészítés-iszonyom van, nem annyira rossz :)

... innen és most éppen belakom, szokatlan, mindenem dobozokban (csak rossz helyen, mert nem találom a hasábrendezőt :D), egyedül vagyok, kicsi vagyok és túl sok az IT hablaty, de holnapra beköltözöm, és a következő poszt már ide születik :)