...nem halok bele a karácsonyba. Ez így advent közeledtével egy egészen akut fogadalomtétel részemről. Idén a könnyen-gyorsan elvét alkalmazva minden tekintetben, csak és kizárólag olyan dolgokat vagyok hajlandó csinálni, legyen az sütés, főzés, díszítés, csomagolás vagy bármi amit az ünnep kikövetel magának, ami nem teszi az egészet izzadtságszagúvá. Utálom, hogy a piacgazdaság  ezt az ünnepet kiélezett versenyhelyzetté teszi, amiben a legnagyobb, legdrágább, legmenőbb ajándék, a legrendesebb lakás, a legharmonikusabban feldíszített fa, a legtökéletesebb menü feszül egymásnak. Rendesen szarul érzi magát az ember, ha nincs ajtódísze. Én kérem szépen Dr. Oetkert és Mr. Muscle-t személyesen, egyikük álljon be a konyhába, és tegye meg, amit megkövetel a haza, ne csak vaníliáscukrok hátáról üzengessen. A másik pedig változzék mosolyogva csőkutyává, ahogy én is teszem. Aztán beugorhatna Martha Stewart is a komplett sleppjével, hogy megálmodják a díszítést és a menüt. Miket beszélek, nekem ne csak álmodozzanak, rittyentsék is ide. Ha nem megy, hívák fel Nigellát. Rögtön azután, hogy valamelyik sztendáp-übermench készít egy önálló estet a tonkababról, a feketetengerisó-pehelyről  vagymiaszöszről és más hasonlóságokról.

Mindezek hiányában arra ragadtatom magam az elkövetkezendő 4 hétben, hogy a szégyenletesen átlagos alapanyagokból vagy nevetségesen rövid idő alatt készítsem el az összes tepsi sütit, az összes gasztroajándékot és a komplett menüsort is. Pont olyanokból, és pont úgy, mint ezt a mézeskenyeret.  Fontos kihangsúlyoznom, hogy a kevés energiabefektetés nem a lustaságom miatt létkérdés, hanem mert minden karácsonykor úgy ülök le az ünnepi asztalhoz, hogy az akármim partján is a víz folyik. Idén erre nem vagyok hajlandó. Nem akarok karácsonyrobot lenni. Időt szeretnék, semmi többet. De csak és kizárólag azért, hogy mindenre és mindenkire maradjon.  

Ez a mézeskenyér egyszerűen tökéletes minden szempontból. Nem kell mérleg a méréshez. Egyetlen bögrére van szükség és egy kivajazott, kilisztezett 20x30 cm-es jénaira. A receptet a jóég sem tudja honnan szereztem, sokmillió cetlijeim egyike, amiken nem szoktam jelölni, hogy hol olvastam az eredetit, de ezt a parát kiküszöbölöm most azzal, hogy idebiggyesztem: bármilyen hasonlóság bárki titkos összetevőivel csak a véletlen műve lehet. Valószínűleg többszázan fogtok rádöbbenni, hogy ilyen receptetek nektek is van. Nah, pont ez a lényeg. 

Már most tudom, hogy a következő adagot duplázni fogom, mert ez volt-nincs süti. De a megadott tepsi vagy jénai mérethez ez a mennyiség szükséges:

Sütőt 170 fokra előmelegíted. Garantáltan nem melegszik fel, mire kikevered a tésztát.

• 1 bögre méz 
• 1 bögre cukor (ha van kéznél barnacukor akkor az)
• 8 dkg teavaj
• 1 tojás
• 1 pohár tej
• 1 ek. mézeskalács fűszer
• 1 citrom héja és leve
• 1 narancs héja
• 1/2 ek. sütőpor
• annyi rétesliszt, amennyit felvesz, míg nokedlitészta-állagú nem lesz

Legyünk őszinték, ezek a összetevők akkor is kéznél vannak, ha nincs karácsony. Jó a narancs talán nem, de ha nincs narancsszezon nem is sütök ilyet.

Mértem. Egy gyerekkel megtűzdelve a tészta kikeverése pontosan 6 perc volt. Először a vajat a cukorral. Aztán bele a tojás. Aztán a méz. Aztán a citrom héja és leve. Végül a tej. Közben folyamatosan kever. Aztán a fűszerek és a narancs reszelt héja. Ebben az állapotában elég folyós, de ennek így kell lennie. A robotgépet 1-es fokozatra állítom, és szép lassan hozzákeverem a sütőport és érzésre a lisztet. Nincs tovább a csoda. Mehet sülni. 40 percig kell várakozni. Puha lesz, piskótaszerű. Illatos, citromos, zamatos. Fűszeres. Még azon is gondolkodtam, hogy amikor duplázom, akkor a tojáshabot külön felverem és úgy keverem a tésztába. Akkor végképp tuti olyan könnyű lesz, hogy egy darabka zsineggel le kell majd kötözni. Én boldogan lecserélem erre a klasszik, fogroppantós mézeskalácsot. Annak a szabályait soha nem tudom betartani. Nincs ideje ugyanis szépen megpuhulni. Én sáskákkal élek egy fedél alatt. 

Aki hasonló elhatározásra jutott a karácsonyi tevékenységeivel kapcsolatban, mint én, az nagyon figyeljen, mert elősütöm az összes résztvevőt, a menüsort is beleértve. Annyira gyors lesz, hogy hajlandó leszek kétszer is megcsinálni :))