Az ember egészen sokat tud tanulni az újszülöttektől. Mielőtt megszülettek a fiaim, az volt az elképzelésem, hogy a gyermek egy fehér papír és tőlem függ, hogy mi kerül a papírra. Elég hamar rájöttem, hogy ez az elképzelésem messze nem fedi a valóságot. A gyermek személyiséggel születik és nem árul zsákbamacskát. Őszintén és védtelenül , de nagyon is határozottan tesz ki mindent amilye van, odatolja az ember orra alá, aki, a legtöbb amit tehet, hogy önkritikát gyakorol és elfogadja ezeket.

Az újszülöttet felesleges nevelni, felesleges napirendre szoktatni, annak kicsit később jön el az ideje, az újszülöttet önmaga tökéletességében érdemes kezelni és tiszteletben tartani. A nevelés elmaradhatatlan, de nem most van itt az ideje. Különben ezek miatt a nem fontos dolgok miatt átsiklunk az igazán fontosak felett.  De azért általánosságban elmondható az újszülöttekről, hogy rendkívüli alvásigényük és az új világhoz való alkalmazkodásuk néhány napig túlmutat ezeken a készen kapott tulajdonságokon. Ezért 24 órából 20 órát alszanak. És persze, el kell oszlassunk egy tévhitet, sírnak is, a fennmaradó 4 órában. Nincs az a nyugodt kisbaba, aki ne sírna. Mert ez az egyetlen kommunikációs eszköz, ami a rendelkezésére áll, hogy éhségét, magányát, melegségre vágyását, az anya bőrének illata utáni vágyát kifejezze.

Ez az időszak soha vissza nem hozható, semmivel el nem cserélhető, ez a különleges néhány nap, ami a szimbiózisról szól és a családdá válásról, ezt ők jobbára átalusszák. DE...vannak kivételek :) és Bogi az egyik ilyen kivétel :) Hétfőn délelőtt betoppantam egy babaillatban tobzódó lakásba, hogy megismerkedjek vele, ajtót nyitott egy gyönyörű anyuka, Judit, akiről ember meg nem mondta volna, hogy 9 napja szült :)

Semmivel sem összehasonlítható békesség költözik ilyenkor az újszülöttel együtt a lakásba, és ez független attól, hogy sírós vagy nem sírós baba. Hát Bogi nem kifejezetten sírós baba. Bogi, azon kívül, hogy gyönyörű, hogy egyértelműen látszik rajta, hogy kislány, rendkívül éber szemlélő és kifejezetten határozott természetű. Ő egészen pontosan tudja, hogy mit akar. Őt érdekli a világ, ami 9 napja körülötte van, minden szemügyre vesz, szereti a lámpákat nézegetni, szeret karban lenni, figyel a hangokra....és nem szereti a fotózást :) Vagy legalábbis az ezzel járó macerát, ha mégoly óvatos is az ember, hogy nem hangoskodik, hogy kesztyűt húz, hogy puha és meleg legyen az érintése. Bogi érzékeny az őt körülvevő világra, reflektál rá és ez nem kifejezetten újszülött tulajdonság. De az embernek nincs szüksége türelemre, hogy ezt elfogadja. Három kerek órán keresztül suttogtunk, símogattuk, megkapta a neki járó anyatej-penzumot és éneket, popórázást és miegymást, de Bogi nem akart aludni :) Modellkedni meg aztán végképp nem. De mi csak szerettük őt, igen, én is szerettem őt, mert nem lehetett nem szeretni. És ezért ajándékba adott nekem 10 percet, amikor ezeket a fotókat elkészítettem. Sosem dolgoztam még ilyen sebességgel :D

Bogi-angyalka, isten hozott :)