_a hajó elsüllyedt_a kis mentőcsónakban cirka 10 millióan állunk_közöttünk néhány ezer Richard Parker_bengáli tigrisek_vadállatok_pontosan tudjuk, hogy mire képesek a tigrisek, annyiszor láttuk a tévében_még soha a büdös életben nem láttunk vadon egyet sem_szabadon, a saját természetes közegében_nem vadásztunk velük, nem figyeltük őket fára épített leshelyekről életritmusukat_fajtársaikra, prédáikra adott reakcióikat_de tudjuk, mert láttuk a tévében, hogy könyörtelenek_tudjuk, hogy alapvetően magányos vadászok, hogy nem reagálnak jól a fogságra_jellegzetes bundájuk mindenképpen elárulja a szemünknek, hogy tigrisek, tartozzanak bármelyik alfajhoz_de pont a szembetűnő jellegzetességeik keltenek bennünk félelmet_semmi mást nem vagyunk képesek észrevenni csak szemfogaikat_karmaikat_mi úgy akarjuk látni, hogy azokkal gyilkolnak_s ráadásul "csak"  állatok_nem kommunikálnak jól, nem kooperálnak jól_a szemükben mi csak prédák vagyunk_

_vannak közöttük kölykök_azok aranyosabbnak tűnnek, ezért önkéntelenül megsímogatnánk őket, de nem tesszük, mert félünk a kifejlett nőstény haragjától_és hát valljuk be, a tigris nem is egy csónakba való fajta_mi a francot keresnek itt, hát a bolygón annyi, de annyi hely van számukra_a csónak mérete és tartalékai végesek és legfőképpen nem nagyon lehet belőle menekülni_több szempontból sem_a tenger nem egy veszélytelen hely, és ha véletlen partravetődnénk, hát ne legyen kétségünk afelől, hogy tigrisek ott is lehetnek szép számmal_állunk a csónakban és miközben ezeken vitatkozunk, valósággal megbénít minket a félelem_

_ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra és kalandozzunk kicsit másik irányba gondolatban_nem ismerek senki mást, akit egy uszodáról neveztek volna el_a dolgok normális rendje szerint mindig előbb volt az ember, aztán teljesített, meghalt és lett belőle uszodanév_ezesetben fordítva történt_Pí Patel egy Pondicherry nevű, a Bengáli-öböl partján fekvő gyönyörű városka egyik uszodájáról kapta a nevét_üsd be a gugliba, állítsd be a képek megjelenítését és nézd meg milyen csodás hely_meseszerű_én simán bevándorolnék oda, de Pí az ellenkezőjét teszi, kivándorol_aztán be_Kanadába_el lehet filózni azon, hogy most akkor miért nem kivándorlóknak hívjuk a hazájukat hátrahagyókat_mennyivel jobban tetszene egy csomó embernek ez a ki(vagybe)fejezés_mert a "ki" azt a tévképzetet vízionálja, hogy innen is ki_sőt_mindenhonnan ki_ez tehát a mainstream szerinti a jobbik elnevezés_

_Pí az egész 56. fejezetet a félelemnek szenteli_fontos momentum, lényeges infókat tartalmaz, ha sok a Richard Parker a csónakban_

_ez tehát a félelem_vagyis inkább a félelemnek a maximuma_de az nem mindegy, hogy ennek a félelemnek tényszerű vagy vélt oka van_ezeket nem árt különválasztani még idejekorán_még a félelem fiziológiás megnyilvánulásai előtt_Pí szerint tehát az egyetlen dolog, ami a félelem ellen némi védelmet ad, az az, hogyha a szavak erejével szembeszállunk vele_ezt teszem most én is_többször kifejtettem már, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy szótlan sötétséggé váljon bennem_

_sajnos nem lehet mindenki Pí Patel_hogy miért mondom ezt és hogy ki volt ő, azt csak az tudja, aki olvasta a regényt_meggyőződésem, hogyha csak Pí Patelek élnének, a levegő összetételének kémiai úton is kimutatható esszenciája lenne a molekuláris boldogság_

_ezen a ponton gondolom már megvontátok azt a bizonyos párhuzamot_ha nem, akkor fontos lenne, mert ez itt a lényeg: amikor a félelemmel kapcsolatos érzéseit megfogalmazza, Pí ráébred, hogy valójában a Richard Parker nevű tigrissel való találkozása hozza el számára a békét_elkezdi megfigyelni őt_elindul a megismerésnek egy furcsa, olykor fájdalmas de nagyon is felemelő útján, aminek a vége a valóság elfogadása és az abban való élni akarás_

_legyetek Ti is Pí Patelek_ismerjétek meg a röszkei határátkelőnél veszteglő Richard Parkereket_figyeljétek meg őket_olvassatok személyes élményeket, történeteket_menjetek ki civilként, elegyedjetek velük szóba, segítsetek egy kedves szóval, egy érintéssel,ismerjétek meg a történelmüket_a vallásukat (igen azt is, az nagyon fontos, főleg mióta a muszlim és a terrorizmus szavak összeforrtak)_nem minden arab muzulmán és nem a muzulmánok radikálisak_hanem az azon a területen fennálló politikai-kulturális-vallási indokok mentén tevékenykedő iszlamisták_talán a kereszténység nevében nem gyilkoltak le százezreket?_költői kérdés, kár válaszolni, a válasz teljesen egyértelmű_nem a vallással van a probléma, hanem az azt gyakorlók értelmezési kereteivel_

...nincs semmi, ami olyan erős eltökéltséget adna, mint a végszükség...

_ezért Pí készít egy minden oldalról kikezdhetetlen tervet_először is megfelelő ellenőrzés mellett beengedi Richard Parkert a területére, de a találkozás egész végig általa irányított, és a felek erőfitogtatásával folytatódik_ egészen addig tart amíg a tigris meg nem érti, hogy neki is alkalmazkodnia kell a helyzethez, mert Pí nem akar mást tenni, mint megosztani vele a csónakot_közben mindkét fél tudja, hogy nem is akar igazán támadni, mert már megtanulta, hogy nagyon könnyen odaveszhet_

...az összecsapás költséges dolog...

_Pí négyszer kockáztatja saját testi épségét, hogy ezt megértesse a tigrissel_és ezalatt rájön, hogy hogyan tud olvasni a metakommunikatív jelekből, amit a tigris lead_elkezdi megérteni őt_és ez a kommunikáció alapja_

_nekünk csak egymást, egy másik embert kell megérteni, nem pedig egy másik élőlényt_sokkal (SOKKAL) könnyebb dolgunk van_ha akarjuk természetesen_és ha képesek vagyunk egy közös területet kijelölni a megismerésre_vannak élmények, élethelyzetek, események, amik után semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt_a hajótöröttség egy ilyen élethelyzet_akárcsak egy humanitárius katasztrófa_a kérdés az az,hogy influálni és irányítani akarjuk az eseményeket, vagy elszenvedni_

...Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben. Csak így lehet véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek szavak, amelyeket ki kellett volna mondanunk, de nem mondtuk ki, s a szívünket megbánás tölti el. ... Bárcsak azt mondtam volna neki - tudom, egy tigrisnek, de mégis - , bárcsak azt mondtam volna neki: Vége Richard Parker. Túléltük. El tudod ezt hinni? Sosem fogom tudni kifejezni, milyen hálás vagyok neked. Nélküled képtelen lettem volna végigcsinálni. Ezért hát hadd mondjam ki ünnepélyesen: köszönöm. Richard Parker, köszönöm, hogy megmentetted az életemet. És most menj ahová menned kell. ...

_valahova ide kellene eljutnunk_én mondom, legyen röszkei tömeg a könyvesboltok előtt_vegyétek meg Pí életét_